Az idei Fieds of Joy több szempontból is különleges volt. Két nap, jobban mondva két éjszaka állt rendelkezésre az elektronikus zene kedvelőinek a felhőtlen szórakozásra, ebben a két éjszakában pedig igazán változatos zenei palettával és fellépőkkel örvendeztették meg a szabadtéri bulik szerelmeseit. Így joggal mondhatjuk, hogy a FoJ egyfajta „mini-fesztivállá” avanzsált. Sajnos a szeszélyes időjárás belerondított az összképbe, ezért az NVC által prezentált első este a Merlin falai közt kapott helyet, a második napon a Bladerunnaz / Test buli viszont már inkább foj-os hangulatban telt a szellő szárnyain lebegő basszusok által betöltött Hungexpo-n.

Június 18-a, vagyis az első nap a minimál és a techno jegyében telt, a népes hazai fellépők mellé nyugatról érkeztek a lemezlovasok, jelen esetben „mac bűvölők”. A változékony időjárás miatt a szervezők jobbnak látták, ha alternatív helyszínt választanak, és oda rendezkednek be, így a Kincsem Park helyett ezúttal a Merlin várta a vendégeket, ahol a házigazda NVC csapat tagjai kezdték a bemelegítést.

Megérkezésem pillanatában még csak egy-két vendég lézengett a tágas előtérben, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert reméltem, hogy a Naga & Beta duóból elcsípek még egy kis szeletet. Meglepetésemre a belső tánctéren sem tolongtak, de a hőn áhított páros már javában izzította a levegőt. Később sikerült néhány szót váltanom Beta-val aki elmondta, örül neki, „hogy a Fields of Joy ilyen kibővült dolog lett”, és szintén nagy örömmel töltötte el, hogy ennek keretein belül is felléphetett. Továbbá pozitívan értékeli a kezdeményezést, amelyben a techno is ilyen sokszínű módon nyilvánulhatott meg. „Mindig nagy megtiszteltetés ilyen nagy név előtt játszani” (Agoria).

Ezek után meglátogattam a külső pultot, ahol Palotai váltotta az ifjú Andro-t. Öröm volt látni, hogy „apu” talpra állt és ezt szerencsére a szó átvitt értelmében is lehet mondani, hiszen a kicsit betegesen (mély nélkül) megszólaló külső térben lelkesen és pontosan (!) pakolta a jobbnál jobb break/electro darabokat.

A francia Agoria többek szerint hullámzó teljesítményt nyújtott, bár nekem úgy tűnt, hogy a szett legmélyebb pontján is extázisba kergeti a népet, úgyhogy ezt simán elnézhetjük neki. Mindenesetre kellőképpen megdolgozta a közönséget, hogy a Format:B képviseletében érkezett úriember (talán Franz) szettjével mindent és mindenkit lehengereljen: bő másfél óra alatt főleg saját és újraértelmezett nóták (’Something Suitable’) garmadáját zúdította a táncolókra, majd óriási ováció közepette engedte át honfitársának a pultot. Alex Bau természetesen igyekezett magas hőfokon tartani a parkettet jó néhány lendületes minimállal, a szett végén pedig újból előtörtek a földbedöngölős basszusok és az őrjítő kiállások. Végeredmény: visítás, sikítás, sípolás, füttyögés, és persze rengeteg kéz a magasban.

A Ricardo Tobar által prezentált végjátékot sajnos már nem volt erőm végighallgatni, így lassan hazafelé vettem az irányt a korai napsütésben. Az első este tehát kiválóan sikerült, és hátra volt még egy megőrülés, ugyanis a második nap is impozáns fellépőkkel várta a partyzókat.

A reggeli kellemes időjárás is arra engedett következtetni, hogy végre igazi nyári melegben lesz részünk, és este egy vérbeli szabadtéri buli kerekedhet majd. Nem is történt ez másként, ennek megfelelően este 11 tájékán kellemes időben és gond nélkül jutottam át a kettes kapun, és elsőként a nekem balra eső dubstep színpadnak vettem az irányt, ahol éppen Matt-U mérnöki precizitással pakolta a súlyosabbnál súlyosabb zenéket, néhányan a tánctér szélén állva bólogattak.

Úgy tűnik, korán érkeztem, jobban mondva éppen időben, ugyanis a drum and bass színpad előtt is csak néhányan lézengtek még. Éppen elkaptam Mastif utolsó keveréseit, majd 11 óra tájban az SKC – Chris.Su páros vette át az irányítást. A sok újdonság mellett (többek közt Project 51, természetesen Tactile Vinyl, és Subtitles töltötte be a táncteret, utóbbi Chris új albuma kapcsán) régi klasszikusok is tű alá kerültek (’Pacman’-re tisztán emlékszem), közben Blu-ID is bekapcsolódott a hangulatfokozásba. Ezen felállás hatására a lábak is megélénkültek és elkezdődött a hullámzás a tánctéren.

Az angol Original Sin-t MC Agent konferálta fel, és nekilendült a wobbli-szekér a közönség őrjöngése közepette. Többekkel egyetértésben megállapítottuk, hogy jók ezek a zenék, csak viccesek – legalább is tekintélyes részük. Néhány Sigma-t (a ’Front To Back’ óriási volt) Hazard-ot, Taxman-t azért ismertem, mert hát a jó wobbli az aranyat ér, és itt igazán megmutathatták erejüket, ugyanis mindkét helyszínen kiváló hangosításnak lehettünk fültanúi.

Közben a dubstep színtéren Cadik személyén kívül nem sok minden változott, talán csak annyi, hogy páran szolid sörüket fogyasztva élvezték a lágyabb és súlyosabb zenék hullámzását és a gyors, precíz mixeket.

A szolid stage után igazi megőrülésnek hatott a lendületes wobbliáradat, MC Agent pedig szüntelenül hajszolta a tekintélyessé duzzadt hallgatóságot. Sub Focus és a Shogun Audio-s MC ID kettő tájékán kezdte meg produkcióját, és kezdetét vette a slágerparádé. Természetesen a szelekció főként az új albumra támaszkodott, de jó néhány régebbi megjelenés és nagy sikerű remix is helyet kapott (’Take Me To The Hospital’ zseniális volt), pár igazán izmos Delta Heavy és Fresh zenét is felfedezni véltem, ezeket legtöbbször a közönség is óriási lelkesedéssel fogadta, ID pedig profin végezte dolgát.

Közben a borzos Ramadanman-t is elcsíptem a dubstep színpadnál, és már elég sokan táncra perdültek a 130 bpm környéki pumpálós zenékre, a szett végén néhány klasszikus muzsika is felcsendült 2007 tájékáról (főleg Skream – N-Type vonalon). Madd szettjéből sajnos csak keveset hallottam (a végén viszont volt ’Running Man’), majd Gumilap zárta az estét és pár nagyszerű zenét osztott meg a kitartóan bólogató és csápoló hallgatósággal.

A dnb est igazi fénypontja – jó néhány emberrel egyetértve – a brazil származású S.P.Y. volt, és a nyitányként felhangzó ’Paulista Dub’ mesteri snare-jei után a minimalistább, de karcosabb beat-ek kaptak szerepet, nyakon öntve rengeteg folyékony slágerrel (ilyen volt az ’LK’ Marcus Intalex remixe, vagy a finomabb Total Science és S.P.Y. trekkek), pörgött az ’Outer Space’ és ’Be True’ is de emlékezetes volt a ’Nasty Wayz’ - ’Friday’ kombó is, a ’Go With The Flow’ zárása után pedig ismét magyarok léphettek a lejátszókhoz.

Statik és Safair közös örömzenélése igazi szentimentális hangulatot idézett az időközben eleredt hajnali esővel karöltve. A ’Glimpse’-től a rengeteg Spinline zenén át a záró ’Refusal’ vadiúj remixéig hangulatos levezetést hallhattunk, melyet MC Fedora színesített csodálatos hangjával.

Mindent összevetve egy nagyon jó Fields of Joy volt ez, mindkét szervezőcsapat igazán kitett magáért, így sajnálhatja, aki nem tudott jelen lenni. Mi mást is lehetne mondani: jövőre ismét találkozunk az élvezet mezején.

A képekért köszönet SugallaT-nak es flag-nek!