Az idei Volt fesztiválhoz kegyes volt az időjárás, hiszen az utóbbi évek során először örülhetett a nagyérdemű a zavartalan napsütésnek, hoppon maradtak viszont a hagyományosan pocsék időjárásra apelláló alkalmi gumicsizma és esőkabát árusok. A remek időnek köszönhetően szívesebben mozdultak le a városba a fesztiválozók is, ám sajnos a Fő teret érintő túrások miatt a Sopron egyik jelképének számító Tűztorony megközelítése eléggé nehézkesnek bizonyult (nekünk legalábbis nem sikerült). Ám így is maradt rengeteg borozó, ahol pár pohár jó helyi bor elfogyasztása után neki lehetett vágni a Lőverek megmászásának.

A kényelmesebbek (vagy akik messzebb jutottak szálláshoz) választhatták persze a séta helyett a fesztivál idejére rendszeresített Volt buszjáratokat (melyekkel magunk is éltünk előszeretettel), illetve taxisok hada is arra vágyakozott, hogy közelebb segítsék a kulturálódáshoz az arra vágyó fiatalokat. Nem meglepő módon már az első nap hatalmas tömegeket vonzott, hiszen ekkor volt a magyar rocklegendák napja a Nagyszínpadon, ahol olyan régi motorosok koptatták a deszkákat, mint az Omega, a Tankcsapda, vagy éppen a Deák Bill Blues Band. Mondanom se kell, hogy homogén, őrjöngő fekete masszává alakult arra a pár órára a színpad előtti placc. Persze az elektromókusok is megkapták az aznapi betevőt a Datarock és (az utolsó pillanatban Ed Rush helyére beugró) TRG jóvoltából, hajnalig ropta a lelkes tömeg az MR2-MOL dühöngőjében.

A megérkezés örömét minden bizonnyal többen is reggelig tartó bulizással adták a világ tudtára, így nem meglepő, ha a második nap kissé álmosan indult. A korán kelőket a Microforms csapata várta némi napsütötte „jó reggelt bézzel”. LAS és Benzon déltől 4-ig tartó szettje a nappali regenerálódáshoz éppen ideális volt, nem is nagyon ment az ugrabugra. Miután nyugtáztuk, hogy ezt is láttuk, visszavonultunk rejtekünkbe, hogy felkészítsük szervezetünket az esti igénybevételre egy kiadós evéssel és alvással, mert elég sűrűnek ígérkezett ez a nap.

A Belga együttes fellépésének végét még pont elcsíptük, miközben lecsapoltunk pár sört az arra lehetőséget adó egységben, majd az Irie Maffiát érintve az OTP Junior színpadon kötöttünk ki a Parov Stelar Band fergeteges produkcióján. Sajnos ez volt a szoros menetrend egyik hátránya, hogy sok érdekes előadóból csupán minimális időt sikerült hallani, mert sietni kellett át rögtön a másikra. Andy C jelentette a végállomást aznapra, ám a köztes megállók (Billy Idol, Quimby, Brains) is remek szórakozást nyújtottak, valamint újfent bebizonyosodott, hogy a Quimby továbbra is hazánk egyik legjobb fesztiválzenekara. A Ram főnöke hozta, amit vártunk: könnyen fogyasztható szelekció régi és jövendőbeli dnb slágerekből, gyors és szórakoztató mixek, nem is kellett több, hogy kiszolgálja a lelkes közönséget.

A harmadik nap kicsit lazábbra sikeredett részünkről, nehezen tértünk magunkhoz az előző napi dózistól, kis túlzással az jelentette a legnagyobb izgalmat, hogy Ákos koncertje a 8 és fél 9 közti folyamatos ingáztatás után végül pontosan mikor is rajtol el. Furcsán nézhettek a magyar legenda hátsó sorban ácsorgó középkorú rajongói, amikor elkezdtek a Nagyszínpad környékén ólálkodni a punk frizurás fesztiválozók. A The Prodigy hívei ellepték a környéket, zselét és hajfestéket nem sajnálva igyekeztek egységesen posztnukleáris punk érzetet kelteni megjelenésükben. Ami azt illeti nem is kevesen, hiszen a sokaság pereméről figyelve csupán egy pontnak látszott a színpad. Egy valódi inváziónak lehettünk szem- és fültanúi. Sajnos az este hamar véget ért számunkra, mert miután néhány kedves veszprémi fiatalember jóvoltából alapos felvilágosításban volt részünk, a Barabás Lőrinc Eklektric elhúzta az altató dalunkat, rendkívül igényes, andalító produkció volt, úgy éreztük a csúcson kell abba hagynunk nekünk is, így eltettük magunkat másnapra, beáldozva ezzel az elmondások alapján frenetikus Youtube diszkót produkáló DJ Yoda fellépését.

Minden bizonnyal az utolsó, szombati nap tartogatta a legjobban várt felhozatalt, amire példátlan mennyiségű ember volt kíváncsi. A hagyományosan sok embert vonzó Kispál és a Borz után egy eléggé visszhangos Massive Attack fellépés következett. Az alig 1 órásra sikeredett koncert minden bizonnyal csalódással tölthette el az új album miatt izgatott közönséget. Eközben az OTP Junior színpadon robbanni készült a bomba, hiszen Dub FX fellépését övező érdeklődés talán még a Massive Attack-ét is felülmúlta. Az ausztrál úr barátnőjével, Flower Fairyvel, valamint egy másik mc sráccal az oldalán hatalmas örömzenélést csapott, bár tény, hogy némely számot olyan sokáig húztak, hogy az az unalom határát kezdte súrolni. A fesztivál zárásáról a félénkebbik Shy FX gondoskodott a mindig jókedvű, a színpadot előszeretettel a közönség soraira cserélő Stamina MC társaságában, aki mellé rövid időre az előző fellépő (Dub FX) is beállt szövegelni.

Összességében elmondható, hogy bár rengeteg izgalmas produkciónak adott otthont ezen a pár napon Sopron, a hangulat azért nem volt olyan forró, mint a levegő nap közben. Estére azonban rendre szebb lett a világ, mert néhány ital elfogyasztása után már nem tudott az ember különbséget tenni az önfeledten bulizó és a szúnyogok ellen vadul harcoló fesztiválozó között, így az egész egy nagy, kalimpáló tömeggé változott. Ezzel a képpel búcsúztunk mi is a hűség városától és a kempingtől.

A képekért köszönet Timinek!