jb: Zaj. Eddig is elmosolyodtam, ha egy családtagom vagy ismerősöm így jellemezte az általam hallgatott zenét. Szombat óta hangosan kacagok e szó hallatán.
Korábban gyakori vendége voltam az óbudai gyárépületnek, de valahogy az elmúlt másfél-két évben fokozatosan átalakut a róla alkotott kép. Ellaposodott az egész, a korábban rendszeresen járó arcok szép lassan elmaradtak. Mindegy, nem nagyon követtem az itt zajló eseményeket. Mindenesetre kellemes meglepetést okozott az éjfélre összegyűlt tömeg (nem emlékszem mikor volt utoljára így tele a parkoló).
Ideális helyszín, ez nem lehet kétséges. A földalatti, lerobbant ipari környezet, a ,,mocskos" vörös megvilágítás, a füstös, homályos folyosók és a sarokban gubbasztó lufiárus mind-mind hozzájárultak az utópisztikus hangulathoz és remek környezetet szolgáltattak ehhez a nem mindennapi eseményhez. Engem teljesen magával ragadott a hangulat. Végig volt bennem valami furcsa, bizsergető érzés (természetesen a zenének is köszönhetően), amitől nem lehetett szabadulni odabent. Egyszerre volt bizarr és kellemes.
ib: Ilyen apró kettősség jellemzte talán a közönséget is: egyfelől a experimentális hangzás megszállottjai, akiknek szinte örömünnep volt ez az éjjel, másfelől a táncoltató négynegyedek rajongói, gyaníthatóan a ,,szokásos" partyarcok, néhányan talán az elmaradt Hyperspace-t pótolva. Súrlódásnak nyoma nem volt, mindenki megtalálhatta a számítását - jó volt a koncepció.
jb: A kisterem line up-ja nem okozott csalódást. Acid, elektro, minimal és detroit techno volt a terítéken. Dorka szettjét huzamosabb ideig voltam képes hallgatni. Hideg volt és monoton. Egyszerűen hagytam, hogy lehengereljen a zene. Az egy darab brutálisan irányított stroboszkóp blokkolt mindenféle gondolatot a fejemben. Ezzel nem voltam egyedül. A népek mechanikusan táncoltak, engedelmeskedtek. Nem volt beleszólásuk. :)
Aztán valahogy átkeveredtem a nagyterembe, ahol teljesen másról szólt a zenehallgatás. Kíváncsi tekintetek fürkészték a fellépő tehetséges hazai fiatalokat és a magukkal hozott felszerelést. Hiába próbáltam rájönni, hogyan képesek előcsalni ilyen torz hangokat azokból a dobozokból és aztán hogyan illesztik őket össze lüktető, vibráló egésszé. Varázslat volt ez. Néha nem is igazán hittem el. Köszönhető volt ez leginkább az osztrák Mego művészeinek és a nagyon várt Pan Sonicnak (akik talán kicsit többet is szerepelhettek volna).
ib: Nem tudok róla, hogy egy party-n egyszerre ennyi itthoni live act szerepelt volna. Úgyszólván kuriózum. Ők megmutatják magukat - mi lemérhetjük, hogy hol tartanak. És bizony örülhetünk, mert nem csak a saját véleményemet hangoztatom, ha azt mondom, hogy igenis vannak tehetséges emberek, akik érzik a stílust, és hozzá tudják tenni a magukét. A Samhain Biolab-ot és a General Electric-et sajnos lekéstem, de még hallhattam a Terra Rossát, akik bizony eléggé döngölték a jelenlévőket. Utánnuk a Rianás trió, akik végigszánkázták a zenei palettát nyugodtól a csapongóig, pumpáló ütemtől a drillezettig. Néha egy-két effektezés és poti-rángatás ugyan eléggé ötletszerűnek tűnt, de legalább érezhettük, hogy nem viccből ,,live act".
A Woo Logic-ot volt szerencsém már a Royalos bulijukon hallanom. Akkori szettjükhöz képest talán kicsit ,,partizósabb" darabokat játszottak, de még így is jóval nyugodtabbakat, mint az eddigi fellépők. A kedélyeket tovább hűtötte a Porousher, hogy egy ismerősömet idézzem: ,,örvényzenét csináltak". Pita, majd Hecker újra visszahozták az ütemeket, bebizonyították, hogy nem csak a headzes, latinos vonalra kell figyelni Ausztriában.
A Pan Sonicról néhány, nálam a témában minden bizonnyal járatosabb hallgató kicsit panaszosan nyilatkozott. Nos, én alig-alig ismerem a munkásságukat, nem volt mihez viszonyítanom, csak azt tudom, hogy nekem, akkor, ott bejött amit műveltek. Ingadozás fejletépő hangzavarból halk zúgásba. Kár, hogy a hangosítók a soundcheck után állítólag kicsit beijedtek, és jóval halkabbra vették a produkciót, mint ahogy szólhatott volna. Én azért meg tudom érteni a félelmüket :) Arról, hogy a produkció kicsit rövidre sikerült, annyit érdemes tudni, hogy azon egyszerű okból maradt abba, hogy Mika egy hirtelen ötlettől vezérelve porrá zúzta a keverőpultjukat. Hmmm, rokker széttöri a gitárját, jeee :)
jb: Egy méterrel a föld alatt, elszigetelve a külvilágtól megszűntek az emberi kapcsolatok, csak a zaj létezett. A tökéletes hangosítást sokan csak füldugóval voltak képesek elrontani. Minden érzékszervem beleborzongott egy-egy - az elviselhetetlenség határáig - gerjesztett hanghullámba.
A vizuális hatásról egy a zenére torzuló, falra vetített, fekete téglalap gondoskodott. Meredten bámulta mindenki. Ahogy változott a hangszín, úgy tört szét vízszintesen kisebb-nagyobb hasábokra az egész. Együtt élt a zenével. Olyan volt, mintha kívánta volna ezt a ,,beteges" zajt.
Természetesen a fizikai hatás sem maradt el. Az a pár üveg sör, ami a gyomromban lapult, bizony néha a komolyabb basszusokat hallva erős késztetést érzett a mozgolódásra. Szó szerint átjárt a zene... az intelligens zaj.
Nagyjából erről szólt az X-Peripheria fesztivál a ParaRadio és az Optimal prezentálásában. Köszönet mindenért. Biztos vagyok benne, hogy van igény az ehhez hasonló megmozdulásokra. Én mindenképp egy életreszóló élménnyel tértem haza.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)