|
A buli eredetileg a Gellért fürdőbe lett meghírdetve, szép magyarsággal, és amikor éjfélkor
megérkeztünk, egy pillanatra azt hittük, tényleg a Gellértbe tévedtünk. Odabent 35 Celsius
és 90 fokos páratartalom, csak a pálmák hiányoztak. A ruhatár, a tánctér és a rajta táncolók
már tele, még szrencse, hogy az őseim nyomkereső cheyennek voltak: a füstjeleket követve
feltaláltunk az emeletre. A szaunába, pontosabban, mert Bal és Safair kabinos urak addigra
már cseppfolyósra állították a levegőt az erkélyen, csak hogy a fogyókúrázóknak is kedvezzenek.
Nem kellett túl éles észjárás ahhoz, hogy megállapítsuk: itt ma jóval nagyobb buli lesz, mint
felettünk az operagálán, valamint ahhoz sem, hogy mindez telt ház előtt fog történni, mert már
az volt és az folyt. Na meg rólunk az izzadság a földszintre.
A Vigadó étterme egyébként tízpontos választásnak bizonyult. A megkopott eleganciájú, kellemes
helyiségben a körfolyosónak köszönhetően a bárpultot több oldalról lehetett támadni, a terem
lent és fent hangosítva volt, így akinek nem volt kedve a tomboló tömegben nyomorogni, fentről
figyelhette, amint lent hangosan élveznek, és ha bele-beleszédült a hangba, látványba,
lerogyhatott egy székre megérdeklődni a mellette ülőtől, hogy jól hall-e. Mert amint jeleztük, a
magyar kabinos urak is rendes bulit kerekítettek, talán ekkorát még sosem, de ami utánuk
következett, az megint több volt egyszerű szombat esti szórakozásnál. Matrix három (négy?)
órás szettje inkább terápia volt, aktív relaxáció, mentál-fitness. Az utcáról bekukucskálók
persze vajmi keveset értettek abból a (kívülről) kétségbeesetten eksztatikusnak tűnő, rituális
rémtettekre emlékeztető mozgáshalmazból, ami odabent zajlott, de mi jól tudtuk, hogy ez nem más,
mint az öröm egy egészen sajátos és furcsa módon való kifejezésre juttatása. A kurva nagy
örömé.
Matrix hihetetlen érzékkel kevergette a (drum n' bassen belüli) stílusokat és egyensúlyozott
azon a vékony vonalon, ahol még nem tör-zúz-csapkod, de már annyora pörget, hogy jobban nem
lehet, mert ránk szakad az operabál. Pedig barátai (Ed Rush, Dom+Roland, Fierce, Fresh & Vegas,
Bad Company és a többiek) valamint tesója, Optical lemezeit ismerve, megtehette volna, hogy
lecsapja a fejünket, mint mészáros az újját, de szerencsére nem tette. Figyelt a közönségre és
nagyon élvezte, hogy mi élvezzük, és ezt úgy hálálta meg, hogy mi még jobban élveztük. A sok
közül az egyik orgazmus az Ed Rush/Optical Medicine-jének saját remixe volt, amire még másnap
józanul sem találtam szavakat egyik szótárban sem, a másik meg az, amikor egyetlenegyszer
megállította és visszatekerte az egyik lemezt, majd valami olyat engedett el, amitől
nyugodtan szerepelhettünk volna a híradóban, mint transzba esett hitgyülekezetesek. És tette
mindezt jókedvűen, szerényen és jelenléttel. Nagyon, nagyon magasra állította a mércét, így az év
elején.
|